Zoo-Mánia TV

Bunkósszárnyú pipra (Machaeropterus deliciosus)

Mint Kimberly Bostwick és a Cornell Egyetemen dolgozó munkatársai fölfedezték, ezeknek a nehéz, specializált tollaknak a szabálytalan szerkezete a felelős azért, hogy a pipra létre tudja hozni az udvarláskor hallatott, magas hangokat. E hangok a tollak összedörzsölődésekor keletkeznek - az ilyen típusú hangadó mechanizmus gyakori a rovaroknál, például a tücsköknél, de madaraknál első ízben figyelték meg.

Mindkét szárny egyik tollának közepén hét bordaszerű kiemelkedés sorakozik egymás mellett. Az egyik szomszédos toll merev, görbe vége mindannyiszor nekiütődik a bordáknak, amikor a madár a háta fölé emeli a szárnyát és megrázza a tollait. Az ismétlődő "csapódások" hatására a szomszédos bunkós tollak nagy sebességű rezgésbe jönnek.

A hangadás mechanizmusára a hím udvarlási viselkedéséről készült nagy sebességű videofelvételek elemzésekor derítettek fényt a kutatók. Azért, hogy igazolják, valóban a rezgésekből ered a hím pipra nászéneke, Botswick csoportja különböző frekvenciával rázta a madár hét, bunkó alakú másodlagos tollát. A megfelelő hangot akkor kapták, amikor a hatodik és a hetedik tollat másodpercenként 1500-as frekvenciával rázták együtt. A többi toll nem adott hangot a rezgetéskor, ami arra utal, hogy inkább a hangok felerősítéséért és szétsugárzásáért felelősek. A kutatók eredményeiket a Proceedings of the Royal Society B legújabb számában tették közzé.

videó a főoldalon

Az Egyesült Államok Nemzeti Kutatási Tanácsa az energiatermelés és az energiafelhasználás rejtett költségeit vizsgálta: a közgazdászok által externáliá-nak - külső gazdasági hatásnak - nevezett költségeket.

Például: az emberi egészségkárosodást, amelynek költségeit nem tükrözi a szén, az olaj vagy más energiaforrás, és a belőlük nyert elektromos áram vagy benzin ára...

A kutatási jelentés, amelyet a Kongresszus rendelt meg, 120 milliárd dollárra becsülte az USA-ban, 2005-ben az elektromos áramtermelés és a motoros járműközlekedés okozta levegőszennyezésből eredő egészségkárosodások költségét. Ez a szám nem tartalmazza a klímaváltozásból eredő károsodások költségeit, sem az ökoszisztémákban keletkező károkat, sem egyes olyan légszennyező anyagok hatását, mint a higany, sem a nemzetbiztonsági kockázatot. Ezeket a tanulmány vizsgálta, de nem számszerűsítette.

A tudósok az egyes energiaforrások hatásának elemzésekor a teljes életciklust vizsgálták: a benzin szennyező hatása esetében például, nem csak azt a szennyezést, amit a gépkocsi bocsát ki, hanem azt is, ami a kőolaj kinyerésekor, az olajfinomításnál és az üzemanyag szállításakor kerül a környezetbe. A teljes külső hatás nem tükröződik az energiaárakban. Így sem a kormányzat, sem az üzleti élet szereplői, sem a fogyasztók nem érzékelik választásuk totális hatását. Amikor ilyen hiányosság tapasztalható a piaci árban, a kormányzat közbelépése szükséges: szabályozás, adók, megvásárolható engedélyek formájában.

A bizottság elsősorban a legnagyobb levegőszennyező anyagok hatásának számszerűsítését végezte el: a kéndioxid, a nitrogénoxidok, az ózon és a PM (particulate matter - lebegő porszennyezés, aeroszolok) hatásának költségét becsülte föl az emberi egészségre, a gabonatermésre, a faanyag-hozamra, az épületekre, a rekreációs-iparra. Ahol ez lehetséges volt, nem csak 2005-re (ez volt a legfrissebb elérhető adatbázis) állapították meg a külső hatás pénzben kifejezhető költségét, de a 2030-as költséget is valószínűsítették. Igyekeztek fölbecsülni a klímaváltozásból származó károk értékét is, de ezen a területen olyan széles a károk lehetősége, hogy lehetetlen volt becslést végezni.

Ugyanakkor, minden rendelkezésre álló modell eredménye arra utal, hogy az éghajlattal kapcsolatos károsodások arányosan - a széndioxid-kibocsátás tonnájára számítva - messze rosszabbak lesznek 2030-ban, mint ma. Még ha az éves széndioxid-kibocsátás a mai szinten marad is, a károk 50 - 80 százalékkal nagyobbak lesznek a kibocsátott széndioxid minden egyes tonnájára számítva.

A közlekedés hozzávetőlegesen 30 %-át teszi ki az USA energiafelhasználásának. 2005-ben 56 milliárd dollár egészségi és egyéb, nem-éghajlattal összefüggő kárt okoztak az országban a motoros járművek - állapította meg a jelentés.

Miután a tudósok az üzemanyag előállításának, szállításának, elégetésének teljes életciklusát elemezték, kimutatták, hogy - az esetek többségében - magának a motoros járműnek az üzemeltetése a mérhető, nem-éghajlat-függő károknak kevesebb, mint harmadáért felelős.

Elemzéseik szerint a kukoricából nyert etanol hasonló vagy valamivel rosszabb a károkozást illetően, mint a benzin, - a kukorica termesztésének és etanollá alakításának hatása miatt. Az energiafű-félékből vagy a kukoricaszárból készült etanolnak kisebb a káros hatása, de azok az üzemanyagok még nincsenek kereskedelmi forgalomban.

Az elektromos járművek - noha üzemelés közben nincs kibocsátásuk, mégis nagyobb egészségkárt okoznak - mert elektromos áramra van szükségük, amely ma jobbára a fosszilis üzemanyagok felhasználására épül. Az akkumulátorok és a villanymotorok gyártása pedig 20 %-kal növeli az elektromos járművek egész életciklusára számított károsító hatását.

Az olajhomokból gyártott üzemanyagot és a szénből, metánból, biomasszából gyártott dízel üzemanyagot használó járműnek van - egész életciklusára számított - legnagyobb üvegházgáz-kibocsátása. Ezzel szemben a földgázzal, illetve az energiafűből nyert üzemanyaggal működő járművek bocsátják ki a legkevesebb üvegházgázt.

forrás:
http://www.fuggetlen.hu/article.php?sid=2812

A kicsi nevelésében az apa és a barátnő is részt vesz

Kölyköt nevelnek a jávai langurok a Fővárosi Állat- és Növénykertben. A közismertnek egyáltalán nem mondható majmoknál múlt csütörtökön született egy apróság.

A ritka jávai langurokat 2007 óta tekintheti meg a Fővárosi Állat- és Növénykert közönsége. A délkelet-ázsiai fajokat felvonultató Xántus János Házban látható majmoknál tavaly már született két kölyök, a múlt héten pedig egy újabb aprósággal gyarapodott a langurcsapat.

A langurkölyök július 23-án, csütörtökön látta meg a napvilágot, s azóta már az is kiderült, hogy hím állatról van szó. Megfigyeléséhez azonban némi szerencsére is szükség van, mert jobbára az anyaállat, vagy valamelyik másik felnőtt ölében tartózkodik. A languroknál ugyanis az a szokás, hogy a kölyök nevelésében a csapat más nőstényei, sőt az apaállat is részt vesznek. A legtöbb időt természetesen a Szmörre nevet viselő ötéves anyaállat szőrébe csimpaszkodva tölti. Máskor valósággal kézről kézre jár a másik két felnőtt állat, a Negro nevű nőstény és Orange, a hatéves hím között. Sőt, a kicsivel való foglalkozásból időnként a két tavalyi kölyök, Agung és Gede is megpróbálja kivenni a részét, ez azonban rendszerint a felnőtt langurok rosszallását váltja ki.

Színek és nevek

A jávai langurok körében kétféle színváltozat létezik: akadnak narancsvöröses-aranybarna, és fekete színű egyedek is. Mivel a belfasti születésű hím az aranyszőrű színváltozat képviselője, őt már Észak-Írországban elnevezték Orange-nek (azaz „Narancs”-nak).

A jávai langur (Trachypithecus auratus) a cerkófmajmok családjába, azon belül az úgynevezett karcsúmajmok közé tartozó faj. Elterjedési területe Délkelet-Ázsiára, közelebbről néhány Indonéziához tartozó szigetre, elsősorban Jávára, Balira és Lombokra korlátozódik. Nappal aktív, kisebb csoportokban élő állat, melynek étlapján szinte kizárólag növényi eredetű táplálékok, levelek, gyümölcsök, rügyek és hajtások szerepelnek. A nőstények hét hónapos vemhesség után hozzák világra utódjukat. Néha előfordul ikerellés is, de az esetek többségében egy-egy elléskor csak egyetlen utód jön a világra. A fiatalok 3-4 évesen válnak ivaréretté, és akár húsz évig is élhetnek.

A jávai langur veszélyeztetett fajnak számít. A vadonbeli egyedszáma pontosan nem ismert, az viszont igen, hogy állatkertekben összesen kétszázhúsz egyed él ebből az állatfajból. Az állatkerti világállomány egyébként tavaly óta összesen húsz kölyökkel gyarapodott. Európában húsz állatkertben mutatják be, Magyarországon egyedül a Fővárosi Állat- és Növénykertben élnek ilyen állatok.